Mielőtt elindulok, addig gondoltam gondolok, majd leírom :)
A népbutításról terveztem már írni egy ideje, most jutottam el eddig. (Kicsit zsúfolt az életem, vagy ha tudnék írni, akkor meg a szavak nem jönnek.)
A divatelvek, divatirányzatok korát éljük, amikor a média által ontott szutyok ellepi az emberek agyát és a teljes józan gondolkozásra való képességük a semmibe vész... Minden, amit mondanak, szentírás, mindenki arra törekszik, hogy vagyonokat adjon ki a semmiért, mert attól egészségesebb lesz!
A múltkorában szembetalálkoztam a legfrissebb bio őrülettel, amitől bevallom, engem ráz a hideg. Mindent a piacról, mert az friss és garantáltan adalékmentes, de biopiacról még jobb, mert... nincs ezzel nekem semmi bajom, a becsületes biopiacolókkal sem, bár nekem jelentős gátat szab, hogy a hozzánk legközelebb eső biopiac nekünk 2 óra utazás csak oda, és 6ra érdemes odaérni, ahhoz nekem 3kor kellene kelnem, szóval én szeretem a boltit :) De hát basszus, saját szememmel látom, mi megy itt, már csak a "családi bio kertészetben"! Apósom gondosan ügyel, hogy biopermetszerekkel permetezzen (csalánlé, stb), minden tetves bogarat kézzel távolít el, semmi vegyszer, semmi... csak hát, sajna légifolyosó alatt lakunk, emellett a szomszédoknak nem lett szólva, hogy a kertészetünk bio, így hát minduntalan végbenézem, ahogy az amúgy 100% bio paradicsom a kert végében gyönyörűen le van permetezve, hol ezzel, hol azzal... (fene se tudja, mivel.) Az előkerti sóskát meg a 106os busz kezeli, gyanítom 100% bioüzemanyagtól származó, ólommentes füsttel... Hát ennyit a bioról..
Aztán a következő, amitől hidegrázást kapok, az a tej mizéria. Tejet csak a piacról szabad venni, mert ami bolti, az nem tej. Könyörgöm, miért ne lenne az???? És amikor azzal merek védekezni az engem ért attrocitások ellen, ami persze nem maradhat el soha, miután kitettem a tejet az asztalra, hogy az édesapám a tejiparban dolgozik, és ő mondta, hogy a tej, az tej, a reggeli ital az nem az, akkor kiröhögnek. Hát, szerencse, hogy ők ezt sokkal jobban tudják, mint az apám, aki ebben dolgozik...
Lassan úgy érzem, az emberi hülyeség elfajul arra a szintre, hogy visszamászunk a fára, és sajnos nem csak gasztrológiai szempontból, hanem minden más téren is. Állandóan azt hallgatom, hogy mert nagyanyáink így csinálták, mert a majmoknál is úgy van... basszus, emberek, hahóóóóóóóóóóóóóóóó!!!!!!!!!!!!!!! 2011et írunk, nem 1800at!!!!!! Nagyanyáinknál úgy volt, mert akkor még semmi nem volt, nem voltunk 7 milliárdan (szerintem vagyunk annyian... főleg ha Kína belehúzott), nem rohangáltak autók az utakon, nem álltak minden hegy tövében erőművek, és nem kellett ennyi embert kiszolgálni! Az egy más kor volt, ez megint egy más kor...
Megjegyzem, amíg valaki félre nem érti a bejegyzést, mindenki azt csinál, amit akar. Ha kimegy az erdőbe, hogy mókusra vadásszon és nyersen egye, mint az őskorba, nekem az is jó. Én csak azt nem értem, ami egyre fogyatkozó, hasonszőrű érintett társaimat is foglalkoztatja: ha mindenki azt csinál, amit akar, én miért nem?
Na mindegy, ez most pont a cumisüveg dologról jutott eszembe, amin már sokadjára húztam fel magam az elmúlt 3 hét alatt... de sajnos túl sok minden tartozik a "cumisüveg" témakör alá... :(
2011. augusztus 17., szerda
2011. július 26., kedd
Diéták és tények
És most írok egy jó kis közfelháborodást keltő bejegyzést :D
A diéta szó ide nem is igazán jó, inkább a fogyókúra lenne a megfelelő, talán... teljes lelki megrökönyödéssel tapasztaltam a legújabb tinidivatot: fogyjunk csontig... az új tiniideál:
*a fentebb látható kép csak illusztráció
Hát kérdem én: hová tart ez a világ???? A mostani 15-18 éves lányok kívülről fújják, mi a legtrendibb koplalási technika, mi a rekorder csípő és derékbőség, miben hány kalória van, szigorúan ügyelnek arra, hogy napi 1500 kalóriánál ne vigyenek be többet és már most zsírleszívásra gyűjtenek. Tényleg ettől lenne nő egy nő????
Emellett ciki, ha olvasol, ha érdeklődsz bármi iránt, ami nem a pasik és a pénz (és főleg a fogyókúra), kinéznek, ha van hobbid és az életcélod kicsit több, mint hogy hozzámenni egy dúsgazdag hapsi, aki aztán majd eltart.
Persze ilyenek már anno is voltak, de egyrészt ők még kénytelenek voltak felnőni, másrészt ők voltak kisebbségben. Mit tesz a fiatalsággal Amerika és a sztáripar?
El vagyok keseredve :(
A diéta szó ide nem is igazán jó, inkább a fogyókúra lenne a megfelelő, talán... teljes lelki megrökönyödéssel tapasztaltam a legújabb tinidivatot: fogyjunk csontig... az új tiniideál:
Hát kérdem én: hová tart ez a világ???? A mostani 15-18 éves lányok kívülről fújják, mi a legtrendibb koplalási technika, mi a rekorder csípő és derékbőség, miben hány kalória van, szigorúan ügyelnek arra, hogy napi 1500 kalóriánál ne vigyenek be többet és már most zsírleszívásra gyűjtenek. Tényleg ettől lenne nő egy nő????
Emellett ciki, ha olvasol, ha érdeklődsz bármi iránt, ami nem a pasik és a pénz (és főleg a fogyókúra), kinéznek, ha van hobbid és az életcélod kicsit több, mint hogy hozzámenni egy dúsgazdag hapsi, aki aztán majd eltart.
Persze ilyenek már anno is voltak, de egyrészt ők még kénytelenek voltak felnőni, másrészt ők voltak kisebbségben. Mit tesz a fiatalsággal Amerika és a sztáripar?
El vagyok keseredve :(
2011. július 19., kedd
Az osztott szálas fonalakról..
Tegnap megokosodtam. Megtudtam, mit tud az osztott szálas fonal. Gondoltam leírom, hátha egyszer majd valaki valami módon tudja ezt az infót hasznosítani.
Nos, az osztott fonal 6 szálból áll. Ezeket kell szétszedni megadott öltéssűrűség szerint (mondjuk mintákban meg van ez adva, de az az igazság, hogy 6 HPI-s anyagot nem szívesen hímeznék 2 szállal, hiába írja azt... [11 HPI-t sem...])
Ezek:
6-8 HPI - 6 szál kereszt esetén - 2 szál kontúrnál
11 HPI - 3 szál kereszt esetén - 1 szál kontúrnál
14 HPI - 3 v. 2 szál kereszt esetén - 1 szál kontúrnál
16-18 HPI - 2 szál kereszt esetén - 1 szál kontúrnál
Hímzővásznak:
28 HPI - 3 v 2 szál keresztnél - 1 szál kontúrnál
32 HPI - 2 szál keresztnél - 1 szál kontúrnál
*HPI=hole per inch, azaz hány öltés jut egy inchre (2,54cm)
Arra is rájöttem, hogy hímzővászonnál a HPI magas száma rémítő lehet, de nem kell megijedni, csak osztani 2-vel :D ugyanis ez a szám a lyukakat jelöli, de hímzővászon esetén 2 lyukanként öltünk egyet, így a 28 HPI-s hímzővászon egyből már csak 14es kongrénak felel meg, ami barátságosabbnak tűnik :)
Na, egyelőre ennyi, aztán majd szórom még a tapasztalatokat :D
Nos, az osztott fonal 6 szálból áll. Ezeket kell szétszedni megadott öltéssűrűség szerint (mondjuk mintákban meg van ez adva, de az az igazság, hogy 6 HPI-s anyagot nem szívesen hímeznék 2 szállal, hiába írja azt... [11 HPI-t sem...])
Ezek:
6-8 HPI - 6 szál kereszt esetén - 2 szál kontúrnál
11 HPI - 3 szál kereszt esetén - 1 szál kontúrnál
14 HPI - 3 v. 2 szál kereszt esetén - 1 szál kontúrnál
16-18 HPI - 2 szál kereszt esetén - 1 szál kontúrnál
Hímzővásznak:
28 HPI - 3 v 2 szál keresztnél - 1 szál kontúrnál
32 HPI - 2 szál keresztnél - 1 szál kontúrnál
*HPI=hole per inch, azaz hány öltés jut egy inchre (2,54cm)
Arra is rájöttem, hogy hímzővászonnál a HPI magas száma rémítő lehet, de nem kell megijedni, csak osztani 2-vel :D ugyanis ez a szám a lyukakat jelöli, de hímzővászon esetén 2 lyukanként öltünk egyet, így a 28 HPI-s hímzővászon egyből már csak 14es kongrénak felel meg, ami barátságosabbnak tűnik :)
Na, egyelőre ennyi, aztán majd szórom még a tapasztalatokat :D
2011. július 7., csütörtök
Budapest - mert én így szeretlek!
Amikor még Vácon laktam, meséltek nekem a nem túl kedves pesti emberekről (ők úgy fogalmaztak, hogy utolsó tuskó parasztok...). Igaz így általánosítani nem szabad, mert persze vannak egészen normálisak is, de sajna ők az alacsonyabb százalék.
Amíg nem vártam gyermeket, fel sem tűnt a dolog, mindent meg lehet szokni, ugye... de azt hiszem tegnap akadtam ki végleg. Egy nagy "ruhaelosztó központban" kerestem éppen a kisfiamnak megfelelő ruhadarabokat, és sikeresen összeakadtam, ráadásul folyamatosan egy csodálatos, nagyszerű anyukával. A barátnőjével turizott, és megállás nélkül fikázta az összes anyuka/kismama ismerősét. Szerinte mindenki tehetségtelen a gyerekneveléshez, minek nekik gyerek egyáltalán, mert ő ezt nem úgy csinálja, és az ő gyerekei mennyivel tökéletesebbek, na de ez még oda se neki, mert ugye az ember fel sem veszi, nem neki szól, bosszantó, de túl lehet lépni... de amikor látja, hogy nézelődök én is, és a kis halmomat 3x beleborította a is gödrömbe, miközben oda dobálta a saját cuccait, és még ő vágott pofákat... az már bosszantott... és még ezt 3x... persze mások, akik a "szenny"réteget képezték a kismamák körében, ismeretlenül is lelkesen beszélgettek, meg egymásnak turkáltak (én is összefutottam ilyen családokkal, akik a végén nekünk is turiztak :) ), erre a kedves szuperkismama/anyuka fennhangon, hogy az is jól hallja, aki nem figyelne rá esetleg, elkezdte ecsetelni, hogy az ismerőse hogy vetél el folyamatosan a 26. héten, hát mindenki elment onnan azonnal...
Az már fel sem tűnik emellett, hogy a buszon a képembe vigyorognak, de a helyet csak az idősek adják át (akiktől persze nincs pofám elfogadni, inkább kapaszkodok erősebben), táskával, könyökkel, vállal vagy ami útba esik folyamatosan hátba/hasba vágnak, sőt a múltkor, amikor mentem a dokihoz, a Nyugatinál majdnem belökött egy nő a villamos alá, csak hogy hamarabb felszállhasson, mint én (pedig isten lássa lelkem, nem akartam leülni...).. a 134-esen is majdnem felborítottak tegnap, meg a férjemet is, aki próbált megvédeni, rápréseltek a székekre, hogy 10 centivel arrébb állhasson meg a néni, arrébb löktek, mert felszabadult a helyem (bár még kapaszkodtam volna, mert pont fékezett a busz), szóval király...
De szerencsére egy csodálatos helyen lakom, a III. kerület kertes környékén, itt valahogy, talán a kertes házak, talán a községi általános iskola, de őrzi az emberekben a "vidéket". Nagy sorban előre engednek (persze csak az idősek, a fiatalok még a kismama pénztárnál is elém tülekednek, ha kell, felpasszíroznak a szalagra...), buszon meggyőződésük, hogy nekem le kell ülnöm (pedig ha nagyot fékez a busz és esünk, már nekik is annyi bajuk lehet, mint nekem, ezért nem is kérem a helyüket...) meg ilyen apróságok... és hát szomorú, ezt egyre több kismama társamtól hallom, hogy még nekik kell kellemetlenül érezniük magukat, mert várandósak.. :(
Ezek után nem csodálom, hogy a férjem őszintén meglepődött, amikor Szilvásváradon egy nénivel teljesen ismeretlenül fél órát csacsogtam a cicáiról, az unokáiról, a végén már a szomszédairól is :) ez az igazi vidék :)
Amíg nem vártam gyermeket, fel sem tűnt a dolog, mindent meg lehet szokni, ugye... de azt hiszem tegnap akadtam ki végleg. Egy nagy "ruhaelosztó központban" kerestem éppen a kisfiamnak megfelelő ruhadarabokat, és sikeresen összeakadtam, ráadásul folyamatosan egy csodálatos, nagyszerű anyukával. A barátnőjével turizott, és megállás nélkül fikázta az összes anyuka/kismama ismerősét. Szerinte mindenki tehetségtelen a gyerekneveléshez, minek nekik gyerek egyáltalán, mert ő ezt nem úgy csinálja, és az ő gyerekei mennyivel tökéletesebbek, na de ez még oda se neki, mert ugye az ember fel sem veszi, nem neki szól, bosszantó, de túl lehet lépni... de amikor látja, hogy nézelődök én is, és a kis halmomat 3x beleborította a is gödrömbe, miközben oda dobálta a saját cuccait, és még ő vágott pofákat... az már bosszantott... és még ezt 3x... persze mások, akik a "szenny"réteget képezték a kismamák körében, ismeretlenül is lelkesen beszélgettek, meg egymásnak turkáltak (én is összefutottam ilyen családokkal, akik a végén nekünk is turiztak :) ), erre a kedves szuperkismama/anyuka fennhangon, hogy az is jól hallja, aki nem figyelne rá esetleg, elkezdte ecsetelni, hogy az ismerőse hogy vetél el folyamatosan a 26. héten, hát mindenki elment onnan azonnal...
Az már fel sem tűnik emellett, hogy a buszon a képembe vigyorognak, de a helyet csak az idősek adják át (akiktől persze nincs pofám elfogadni, inkább kapaszkodok erősebben), táskával, könyökkel, vállal vagy ami útba esik folyamatosan hátba/hasba vágnak, sőt a múltkor, amikor mentem a dokihoz, a Nyugatinál majdnem belökött egy nő a villamos alá, csak hogy hamarabb felszállhasson, mint én (pedig isten lássa lelkem, nem akartam leülni...).. a 134-esen is majdnem felborítottak tegnap, meg a férjemet is, aki próbált megvédeni, rápréseltek a székekre, hogy 10 centivel arrébb állhasson meg a néni, arrébb löktek, mert felszabadult a helyem (bár még kapaszkodtam volna, mert pont fékezett a busz), szóval király...
De szerencsére egy csodálatos helyen lakom, a III. kerület kertes környékén, itt valahogy, talán a kertes házak, talán a községi általános iskola, de őrzi az emberekben a "vidéket". Nagy sorban előre engednek (persze csak az idősek, a fiatalok még a kismama pénztárnál is elém tülekednek, ha kell, felpasszíroznak a szalagra...), buszon meggyőződésük, hogy nekem le kell ülnöm (pedig ha nagyot fékez a busz és esünk, már nekik is annyi bajuk lehet, mint nekem, ezért nem is kérem a helyüket...) meg ilyen apróságok... és hát szomorú, ezt egyre több kismama társamtól hallom, hogy még nekik kell kellemetlenül érezniük magukat, mert várandósak.. :(
Ezek után nem csodálom, hogy a férjem őszintén meglepődött, amikor Szilvásváradon egy nénivel teljesen ismeretlenül fél órát csacsogtam a cicáiról, az unokáiról, a végén már a szomszédairól is :) ez az igazi vidék :)
2011. július 4., hétfő
Fejlemények
Na, megint jó régen nem jelentkeztem, de az az igazság, hogy 3 pöttyös bejegyzéseket nem akarok, így megvártam, amíg összegyűlik némi esemény :D (mert az életünk legújabb first of all programpontja a babaruhák mosása és arról is lehet persze bejegyzéseket írni, de kit érdekel????)
Na, vizsgaidőszakom lezárult, majdnem szerencsésen, kicsit leizzadtam, amikor megláttam, hogy a bizttech jegyem elment vadászni a vörös októberre, írtam is a tanárnak iziben (egy hónap késéssel), hogy hoci a jegyem? Mire közölte, hogy nem vettem fel a vizsgát. Nem volt kedvem vitába elegyedni eme szívemhez oly' közel álló tanerőhöz (azzal kezdte anno, hogy elfelejtett bejönni előadást tartani ,no comment), miszerint én pedig felvettem, méghozzá azt a ragyogó napot választottam, amikor gyermekemet ultrahangozták (ergo ha megvág, akkor el sem tudtam volna menni...), de azért aggódtam csöppet, hogy esetleg kitalálja majd, hogy ezt az érdekeimet egyáltalán nem feszengető, amúgy valaki számára biztosan nagyon érdekes tárgyat meg kell tanulnom majd, hogy újbóli vizsgát tehessek, de nem!!! Egy olyan opciót kaptam, hogy 6. félévben vegyem fel újra a vizsgát és beírja a jegyem :) csak el ne felejtse... :S
Életem azt hiszem új szakaszába lépett legújabb szerzeményemmel, ami egy csodálatos, ellenállhatatlan és megismételhetetlen tépőzáras cipő! :D eléggé idiótán néz ki, és nem is olyan, amilyet én akartam, mert én síneset szerettem volna, de ez nem olyan, így ugyanolyan szenvedés betépőzárazni, mintha fűzni kéne, csak rövidebb ideig tart a szenvedés (ugyanis nagy pocakkkal nehéz már hajolni [is]). Na mindegy, ráadásul olyan az orra, mintha teljesen csámpás lennék, tudom, most trendi mindenféle hikomat tulajdonsággal rendelkezni (a halálom, amikor a szolárium szőke bombázó a 35 centis sarkú körömcipőjében becsámpul), de nekem ez annyira nem jön be... :S 3 évet küzdöttem baletten, hogy szép legyen a tartsáom, légies a mozgásom, nem jön be a csámpás cipő, de mindegy, mert csak ilyen van tépőzárasban, pont :D tovább emelte az amúgy kegyetlen ronda lábbeli fényét, hogy bár Laocost modelről beszélünk, 27.000-ről 9.000-re volt leárazva (vajon miért??? :D ), szóval végül is jó biznisz volt :D
A másik nagyon fontos esemény, ami emelte kis életünk fényét, hogy 3 év kitartó könyörgés után végre megtört a jég és kb. 2-3 hete elmentünk az állatkertbe! Volt ott minden, kidöglött hiéna, sárkányszagú trópusi ház, elveszett bölény :D na igen, akinek esze van, nem 40 fokban megy, de nekünk ugye olyan nincs :D de összességében jó volt, csak nagyon keresni kellett szegény állatkákat, mert hol itt voltak kinyúlva, hol ott. Napnyugta után tértek kissé magukhoz talán, akkor már lencsevégre tudtunk kapni egy fél jegesmedvét is, de persze még a zebrák sem nagyon jöttek elő abban a rekkenő hőségben (nekik nem olvaták fel az Afrika vadvilága című ismeretterjesztő kötet ide vonatkozó fejezetét, miszerint Afrikában ennél azért melegebb van :D )Viszont a majmok jó fejek volt :D ja, meg a pingvinek is :D Csak azt nem tudta az agyam feldolgozni, hogy hogyha mindenhová ki van írva minden nyelven, még ókínaiul is, hogy ne etesd az állatokat, mi a bánatos jó istennek kell a fókaúsztatót teledobálni kiflivel, a tukán csőrébe nyomkodni a zöldlekváros, borzasztó szlovák kekszet vagy a mosómedvéket, majmokat száraz brióssal bombázni??? Nagyon sok volt a beteg állat is, gondolom persze ennek semmi köze nem volt ehhez, dehogy :S Mindegy, én ezért nem támogatom az Állatkertet az adóm 1%-ával sem, mert amíg ennyi a barom, addig sajna felesleges... nem az állatoknak kéne gyógyszert venni, hanem határozottabb fellépésű kertőröket kéne alkalmanzni, aki rászól az ilyen értelmesekre... szerintem.
Következő napirendi pont (uhhhhhh, de régen nem írtam már :D ), hogy bekötötték a netet meg a kábel TV-t, lehet nézni :D Discovery megy most NGC-vel :D még szemfoggal is azt nézzük :D a műsorok természetesen ismétlések, én pl. már az összes Mithbusters-t láttam, de nem baj, még így is élmény :D
Aztán, vettünk egy ebook olvasót :D remek kis kütyü, most ugye itthon a drága párom, mert gerincbaja van, így pihennie kell, már kiolvasta a fél gépet :) iRiver Story-t vettünk, nagyon jó kis könyv, pdf-et is lehet rajta olvasni, bár ezt sajna meg kell azért fizetni... :S tokot nem adtak hozzá, azért még ma kell kimennem/mennünk. (De jó, hogy blogot írok, amúgy már ki is ment a fejemből...)
Na, kb. ennyi volt a hirtelen eszembe ötlő fontosabb eseménysor, majd még írok, most már igyekszem gyakrabban :)
Na, vizsgaidőszakom lezárult, majdnem szerencsésen, kicsit leizzadtam, amikor megláttam, hogy a bizttech jegyem elment vadászni a vörös októberre, írtam is a tanárnak iziben (egy hónap késéssel), hogy hoci a jegyem? Mire közölte, hogy nem vettem fel a vizsgát. Nem volt kedvem vitába elegyedni eme szívemhez oly' közel álló tanerőhöz (azzal kezdte anno, hogy elfelejtett bejönni előadást tartani ,no comment), miszerint én pedig felvettem, méghozzá azt a ragyogó napot választottam, amikor gyermekemet ultrahangozták (ergo ha megvág, akkor el sem tudtam volna menni...), de azért aggódtam csöppet, hogy esetleg kitalálja majd, hogy ezt az érdekeimet egyáltalán nem feszengető, amúgy valaki számára biztosan nagyon érdekes tárgyat meg kell tanulnom majd, hogy újbóli vizsgát tehessek, de nem!!! Egy olyan opciót kaptam, hogy 6. félévben vegyem fel újra a vizsgát és beírja a jegyem :) csak el ne felejtse... :S
Életem azt hiszem új szakaszába lépett legújabb szerzeményemmel, ami egy csodálatos, ellenállhatatlan és megismételhetetlen tépőzáras cipő! :D eléggé idiótán néz ki, és nem is olyan, amilyet én akartam, mert én síneset szerettem volna, de ez nem olyan, így ugyanolyan szenvedés betépőzárazni, mintha fűzni kéne, csak rövidebb ideig tart a szenvedés (ugyanis nagy pocakkkal nehéz már hajolni [is]). Na mindegy, ráadásul olyan az orra, mintha teljesen csámpás lennék, tudom, most trendi mindenféle hikomat tulajdonsággal rendelkezni (a halálom, amikor a szolárium szőke bombázó a 35 centis sarkú körömcipőjében becsámpul), de nekem ez annyira nem jön be... :S 3 évet küzdöttem baletten, hogy szép legyen a tartsáom, légies a mozgásom, nem jön be a csámpás cipő, de mindegy, mert csak ilyen van tépőzárasban, pont :D tovább emelte az amúgy kegyetlen ronda lábbeli fényét, hogy bár Laocost modelről beszélünk, 27.000-ről 9.000-re volt leárazva (vajon miért??? :D ), szóval végül is jó biznisz volt :D
A másik nagyon fontos esemény, ami emelte kis életünk fényét, hogy 3 év kitartó könyörgés után végre megtört a jég és kb. 2-3 hete elmentünk az állatkertbe! Volt ott minden, kidöglött hiéna, sárkányszagú trópusi ház, elveszett bölény :D na igen, akinek esze van, nem 40 fokban megy, de nekünk ugye olyan nincs :D de összességében jó volt, csak nagyon keresni kellett szegény állatkákat, mert hol itt voltak kinyúlva, hol ott. Napnyugta után tértek kissé magukhoz talán, akkor már lencsevégre tudtunk kapni egy fél jegesmedvét is, de persze még a zebrák sem nagyon jöttek elő abban a rekkenő hőségben (nekik nem olvaták fel az Afrika vadvilága című ismeretterjesztő kötet ide vonatkozó fejezetét, miszerint Afrikában ennél azért melegebb van :D )Viszont a majmok jó fejek volt :D ja, meg a pingvinek is :D Csak azt nem tudta az agyam feldolgozni, hogy hogyha mindenhová ki van írva minden nyelven, még ókínaiul is, hogy ne etesd az állatokat, mi a bánatos jó istennek kell a fókaúsztatót teledobálni kiflivel, a tukán csőrébe nyomkodni a zöldlekváros, borzasztó szlovák kekszet vagy a mosómedvéket, majmokat száraz brióssal bombázni??? Nagyon sok volt a beteg állat is, gondolom persze ennek semmi köze nem volt ehhez, dehogy :S Mindegy, én ezért nem támogatom az Állatkertet az adóm 1%-ával sem, mert amíg ennyi a barom, addig sajna felesleges... nem az állatoknak kéne gyógyszert venni, hanem határozottabb fellépésű kertőröket kéne alkalmanzni, aki rászól az ilyen értelmesekre... szerintem.
Következő napirendi pont (uhhhhhh, de régen nem írtam már :D ), hogy bekötötték a netet meg a kábel TV-t, lehet nézni :D Discovery megy most NGC-vel :D még szemfoggal is azt nézzük :D a műsorok természetesen ismétlések, én pl. már az összes Mithbusters-t láttam, de nem baj, még így is élmény :D
Aztán, vettünk egy ebook olvasót :D remek kis kütyü, most ugye itthon a drága párom, mert gerincbaja van, így pihennie kell, már kiolvasta a fél gépet :) iRiver Story-t vettünk, nagyon jó kis könyv, pdf-et is lehet rajta olvasni, bár ezt sajna meg kell azért fizetni... :S tokot nem adtak hozzá, azért még ma kell kimennem/mennünk. (De jó, hogy blogot írok, amúgy már ki is ment a fejemből...)
Na, kb. ennyi volt a hirtelen eszembe ötlő fontosabb eseménysor, majd még írok, most már igyekszem gyakrabban :)
2011. június 3., péntek
Kreatív sarok
Végre valahára eljutottam ide :) Nem szeretek erről a gépről írni, és az is dühít, hogy nem enged kommentelni, de nem baj, bekaphassa :D
A képek anyum anyáknapi ajándékáról:
Sikeresen megvettem a töki takaróhoz a fonalakat, már arról is vannak konkrét elképzeléseim, hogy fog kinézni a cucc :) már csak a férjem sálját kell befejeznem :)
A képek anyum anyáknapi ajándékáról:
Sikeresen megvettem a töki takaróhoz a fonalakat, már arról is vannak konkrét elképzeléseim, hogy fog kinézni a cucc :) már csak a férjem sálját kell befejeznem :)
2011. május 17., kedd
Illendő dolgok...
Illendő például írnom is, bár az anyáknapi ajándékommal akartam folytatni, de majd akkor az a következő lesz, most hétvégén úgyis egyedül leszek otthon :) Vagyis inkább :( , de annak azért örülök, hogy végül is csak egy hétvége. Meg végül is nem egyedül ;)
A frontok jönnek, meg mennek, ezt eléggé megszenvedjük Samuval mindketten, ő nem mozog, nekem fáj a fejem és aggódom. De ez ilyen sajnos :( majd nő még picit, aztán úgyis érzem, milyen ramazuri van odabenn :D addig is beérem azzal, hogy minden nap mocorog nekem valamit, vagy ha mégsem, akkor ott a szívhallgató kütyü és meghallgatom, hogy még megvan :)
Túlestünk egy sulibezárásos mizérián, bevallom, nagyon felhúzott a hír, hogy be akarják zárni az iskolánkat!!! Annak sem örülök, hogy össze akarják vonni, de az talán még kezelhető szituáció... na mindegy, egyelőre nem akarom elkiabálni, de úgy fest, hogy egyenesben vagyunk :) Most hagytam magamnak 2 vizsgát 6. félévre, idén már nincs energiám kínlódni vele. Mindenki azt mondja, hogy gyerek mellett 1000x nehezebb lesz, aki tanult gyerek mellett, az az mondja, hogy annyira nem gáz, én azt mondom, majd látom :)
Mindjárt itt a július elseje, a felszabadulásom napja :D ugyanis akkor jövök utoljára dolgozni :) annyi mindent akartam még csinálni a gyereknek, meg ugye a rendelt babacuccok is nemsokára ideérnek, és az frankó, hogy kimosom, kivasalom, és utána nem tudom hová tenni :D na szóval igen... meg kell csinálni a babasarkot is, az is erőfeszítéseket fog követelni, fúúúúúúúú, nem fogok unatkozni, az tuti :)
Kinyíltak az íriszek, teljesen meglepődtem, én már lemondtam róluk, mondván, hogy ezek elfagytak, erre teljes gőzzel nyílnak :) gyönyörűek :) viszont a magvasakból semmi nem lett :( én a hangyákra gyanakszom...
És akkor most már tényleg az anyák napi ajándék képei következnek :D
A frontok jönnek, meg mennek, ezt eléggé megszenvedjük Samuval mindketten, ő nem mozog, nekem fáj a fejem és aggódom. De ez ilyen sajnos :( majd nő még picit, aztán úgyis érzem, milyen ramazuri van odabenn :D addig is beérem azzal, hogy minden nap mocorog nekem valamit, vagy ha mégsem, akkor ott a szívhallgató kütyü és meghallgatom, hogy még megvan :)
Túlestünk egy sulibezárásos mizérián, bevallom, nagyon felhúzott a hír, hogy be akarják zárni az iskolánkat!!! Annak sem örülök, hogy össze akarják vonni, de az talán még kezelhető szituáció... na mindegy, egyelőre nem akarom elkiabálni, de úgy fest, hogy egyenesben vagyunk :) Most hagytam magamnak 2 vizsgát 6. félévre, idén már nincs energiám kínlódni vele. Mindenki azt mondja, hogy gyerek mellett 1000x nehezebb lesz, aki tanult gyerek mellett, az az mondja, hogy annyira nem gáz, én azt mondom, majd látom :)
Mindjárt itt a július elseje, a felszabadulásom napja :D ugyanis akkor jövök utoljára dolgozni :) annyi mindent akartam még csinálni a gyereknek, meg ugye a rendelt babacuccok is nemsokára ideérnek, és az frankó, hogy kimosom, kivasalom, és utána nem tudom hová tenni :D na szóval igen... meg kell csinálni a babasarkot is, az is erőfeszítéseket fog követelni, fúúúúúúúú, nem fogok unatkozni, az tuti :)
Kinyíltak az íriszek, teljesen meglepődtem, én már lemondtam róluk, mondván, hogy ezek elfagytak, erre teljes gőzzel nyílnak :) gyönyörűek :) viszont a magvasakból semmi nem lett :( én a hangyákra gyanakszom...
És akkor most már tényleg az anyák napi ajándék képei következnek :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)