Tegnap voltunk Szlovákiában meghívót osztani. Az első és leginkább sokkoló a tájszólás volt :-) hát az valami fantasztikus! Teljesen elbűvölt.
A másik dolog, amitől padlót fogtam, az a vendégszeretet. Itthon nincs azért ilyen. Szlovákiai magyarok ugye a rokonok, de annyira, de annyira kedvesek, hogy az valami hihetetlen.
Az első családnál igazából senki nem tudta, ki kicsoda :D szóval nem én voltam a legidegenebb. Ennek ellenére körbe lettünk vezetve a házban, meg lettünk kínálva minden félével és egy fél zöldségeskerttel tértünk haza. Ami a legjobban meglepett, hogy párom apukájának a keresztanyukájától még nászajándékot is kaptunk, pedig 80 éves a néni, és ő is mondta, hogy betegeskedik már, nem valószínű, hogy tud jönni.
A másik családot pikkpakk megszerettem, egyszerűen nem lehet őket nem szeretni. Nem tudom olyan irányból nézni a dolgot, ami egy pillanatig is szépítene rajta, vadidegen voltam, még ha az unokatestvérük menyasszonya is.
Ebéddel kínáltak, de ez állítólag teljesen normális dolog (mellesleg megjegyzem, szlovák húslevest ott ettem életemben először és sokkal jobban tetszett, mint az itthoni), de annyira közvetlenek, hogy úgy beszélgettem velük a végén, mintha ezer éve oda járnék én is. A szívem visszahúz, már nagyon várom, hogy újra lássam a szlovák rokonokat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése