Várandósság, avagy a titkok titka

Mindenfelé olyan, de olyan nagyszerű leírások vannak arról, hogy hogyan is kell magát éreznie egy kismamának, és természetesen ha a kismama ettől eltérően érzi magát, leírhatatlan pánik lesz úrrá rajta. Na, miért éppen én lennék a kivétel???

Mivel drága gyermekünk már most nagyon akaratos, így hányingerem csak akkor lesz, ha több mint egy óra telik el a "de hát én szóltam, hogy éhes vagyok, korgott a gyomrod!!!", és a ténylegesen enni tudok időszak között (általában nem az étvágyammal, hanem egyéb köztes dolgokkal vannak a gondok...). Sokáig ez is aggasztott, nekem semmilyen tünetem nincs... :( felvilágosítottak, hogy nem is kell! Emellett úgy érzem, elég komoly tünet, hogy amint beérek a munkahelyemre, egy óra alatt megiszok nagyjából másfél liter vizet, amennyit más egy nap alatt sem (természetesen ahogy közeledik a másfél órás hazaút, úgy nő a WC látogatás és csökken az elfogyasztott literek száma...) Ráadásul beléptünk abba a korszakba, amikor eléggé sokat vagyok, a legkritikusabb a délután 3-6ig tartó periódus, amikor tulajdonképpen medveként visszavonulva tudnék kényelmesen durmolni (ha nem a munkahelyemen ülnék, ámbár a vonaton mindig elájulok, csak akkor ébredek fel, ha a kalaj költöget...)

Eddig rettenetes görcseim voltak, szúrt a hasam, nyúlt, feszült, tegnap bevettem egy valag magnézium tablettát, mára jobb lett (megjegyzem, talán csak megnyugodtam a sok MgB6-tól és ezért nem görcsölök), meg elkezdtem eszeveszett őrült módjára folsavat szedni, ártani úgysem árt alapon. Szerencsére a mellem sem fáj már annyira, bár még érzem, de már eléggé nagyra nőtt és sajnos elkezdett (gondolom súlyánál fogva) ereszkedni is (szoptatás végére a térdemig fog érni), viszont tegnap estére beeresedett, így abból sem csináltam különösebben ügyet, hogy nem akar felrobbanni, bár a nők 95%-nál így szokott lenni, vagy egy megnyugtató 5%-os réteg, akiknél mégsem...

Szóval amilyen parakismamának indultam, most olyan nyugodt vagyok, ha baj lenne, azt érezném, észrevenném (éppen fejlődnek a szervei, már ki kellett volna ütköznie a bajnak...), de mivel semmi különöset nem érzékelek, pár tünet enyhült, de tulajdonképpen mind fennáll, így azt hiszem, nem is aggasztom magam tovább...

De egy dologban teljesen biztos vagyok, a férjem bármennyire mondta is a magáét, amikor megtudta, hogy megvettem, életem legjobban befektetett 1400Ft-ja volt a Terhesség félelem nélkül című könyv :)