Azt hiszem, erről én tudnék a legtöbbet írni... Amikor már annyira gyereket akarsz, hogy bármi áron! Amikor a vetélés után nem jött össze a baba, mindenki azt mondta, ne akarjam annyira görcsösen.. Ráadásul, mint ezt már egy bejegyzéssel arrébb írtam, mindenkitől azt kaptam: beteg vagyok... hormon bajaim vannak, daganatos vagyok, a dokinak rossz az UH-ja, nőgyógyász ehhez nem is ért, meg amúgy is, mindenki jobban tudja ezt monitoron keresztül... ami a legrosszabban esett, hogy bármi is történt, csak azt kaptam, hogy beteg vagyok, menjek dokihoz, míg másoknál mindig ment a drukk, mert terhes... (persze nem volt az...) Egy idő után szánalmasnak éreztem magam, mert gyereket akarok, nekem biztosan nem is lehet, tutira meddő vagyok, és lehet tényleg jobb lenne kivizsgáltatnom magam... Persze ott volt a párom a másik oldalon, akivel napi szinten veszekedtünk ezen, nekem nincs semmi bajom, ne menjek orvoshoz, hanem a inkább verjem ki a hülyeséget a fejemből... nem tudtam, mi tévő legyek, sírtam, nem aludtam, kikészültem... baba persze továbbra sem volt, a mensim hol így jött meg, hol úgy... a hőgörbéim siralmasak voltak, én meg teljesen kikészültem, miközben továbbra is csak azt sulykolták belém, hogy beteg vagyok, beteg vagyok, beteg vagyok.... a végén már komolyan azon gondolkoztam, hogy pszichológushoz megyek... nem akartam azt a szót sem hallani, hogy baba, a gondolatától is rosszul lettem... csak probléma forrást láttam benne, csak azt láttam, hogy amíg nem akartam ennyire, mennyivel könnyebb és boldogabb volt az életem, hogy ez az egész baba-akarás egy istenverte mókuskerék, ami elkapott és felőröl...
Aztán megtörtént a csoda... elegem lett és egyrészt leírtam azt a bejegyzést, amit le kellett írnom, szüneteltettem a fórumozást, és felépültem lelkileg... visszaállt a ciklusom, és most már a "Szar anya leszel úgyis!", "Nem vagy alkalmas kismamának!", "Meddő vagy, neked nem lehet gyereked!" és hasonló "jó szándékú", "kedves" megjegyzések lepattannak rólam, mint ping-pong labda a falról.... hogy akkor miért fórumozok, ha ennyire irritál? Mert ez nem privát chat, ahol csak ketten vagyunk... vannak emberek, akiket nagyon megkedveltem, és csak miattuk mentem vissza is, mert hiányoztak... érdekelt, hogy mi van velük, kicsit az életem részévé váltak...
Egy szónak is száz a vége, tudom jól, hogy mivel ciklus elejétől nem ovutesztelek minden nap 5x, aztán utána nem csinálok napi 3 terhességi tesztet, nem kényszerítem a férjemet arra, hogy ekkor és akkor legyünk együtt, nem használom "spermatárolónak" csupán, csak hőmérőzök és türelmesen várok, teljesen alkalmatlan vagyok anyának, de azt hiszem, attól nem lesz hamarabb babám, hogy állandóan azt hajtogatom: "Én gyereket akarok minden áron!!!"
Pf, te hol találkoztál ilyen emberekkel? Jaj....:(
VálaszTörlésÉn kerülöm az ilyet... tégy belátásod szerint, hogy mikor és miért mész dokihoz, stb... az ilyen elvetemülteket én szándékosan kerültem mindig.
de tény, ha várjuk is a babát, meg kell próbálnunk nem túl akarni,mert az nem egészséges, és addig is élni kell a kis életünk és egyszer csak megkoronázza valaki azzal, hogy bekopogtat, de aki tervezi a babát és nem csak becsúszik elkerülhetetlen, hogy ne gondoljon rá időnként jobban vagy kevésbé... szerintem.
Szerintem ilyen izé helyekkel nem zaklasd fel magad!
Puszi
Nikletty
Nem ismerem az előzményeket, hogy milyen fórumon vagy tag és milyen bejegyzést írtál meg. De azt tudom, hogy a vetélés után (mert nekem is volt) én is elkezdtem fórumozni, vetélős fórumozni persze, ami egy ideig jó is volt, de aztán azt éreztem abba kéne hagynom, mert lehúz - nem volt senkivel semmi bajom, sőt nagyon is megkedveltem néhány fórumtársat, csak maga a téma...szerintem érted. Aztán megfogant a babánk és akkor abbahagytam végleg a fórumozást és elkezdtem a blogot írni :-) Ja, és Mini azután fogant meg miután úgy döntöttem, hogy befejezem az állandó görcsölést a babatémán. Szóval szerintem jól teszed, hogy most raktározod/elengedet a babatémát - élvezd az életet, fiatal vagy, tele lehetőségekkel! A baba pedig jönni fog amikor akar, lehet hogy nem előbb, hanem később, de egyszer biztosan! :-)
VálaszTörlésFerilka hozzászólását osztom! Én is ilyesmit tapasztaltam, de tényleg!
VálaszTörlésÚgy hogy akkor ezek szerint jó úton vagyunk! ;)
Nikletty
Sziasztok!
VálaszTörlésOtthonról még mindig nem tudok hozzá szólni... *morc*
Ferilka, már eléggé régen elengedtem a témát, bár néha, ha van időm, gondolok rá... olvastam a történeted, és mintha magamat olvastam volna... :) de most már nekem is csak annyiból áll a "babaakarás", hogy elalvás előtt elképzelek egy tesztet 2 csíkkal + magamat nagy pocakkal, és alszom is... rájöttem, hogy egy vágy nem irányíthatja az életemet, így minden visszatért a régi kerékvágásba, már hónapokkal ezelőtt... nem érdekel, hogy egészségtelen a McDonalds, nem izgat, hogy esetleg elvetélhetek, ha pakolászok, azt mondom, ha a baba (ha van) ezt nem bírja ki, akkor inkább menjen is :) Szóval majd lesz nekem is babám egyszer, ráér :)
Helyes! :-) Az elalvás előtti vizualizálás nekem is megvolt :-)
VálaszTörlésAz kell... de am most már rájöttem, mire gondoltál, amikor azt mondtad, hogy nagyon babát akartál... én is beleestem ebbe a hibába, de már kinőttem belőle :) áldom az eget, hogy mérleg vagyok, nagyon könnyen beletörődök mindenbe, így abba is, hogy majd jön a baba, most már nincsenek sírógörcsök, ha megjön, nincs azon agyalás szex közben, h most összejött-e vagy sem, és a többi... csak várom, hogy majd lesz valami :D meg vizualizálok,az állítólag jót tesz :D
VálaszTörlés