McTöfni

Tegnap beültem modern világunk egyik legnagyobb csodájába, a McDonaldsba, hogy jó nagy mennyiségű zsírt és műanyagot tömjek magamba vacsora címszó alatt, mondván, van még kuponom... Na nem kell félreérteni, elég lelkes mekis vagyok, mert alapvetően szeretem, csak most egyedül voltam kivételesen...

Beálltam a sorba, és nem értettem, hogy miért van az, hogy ketten szolgálnak ki egy pultban, míg hozzám senki nem jön oda... szerintem ha most visszatennék az egyperces órákat, nagyon rosszul járna a meki... na mindegy, sok furakodás és tolakodás után csak sorra kerültem... mivel viszont lent nincs kávé, fel kellett még bumszliznom a McCafféba is, mert ugye tanulni akartam este, azt meg kávé nélkül nem lehet... kértem egy *most figyelj!* NAGY HOSSZÚ!!!! (mert ilyen van) kávét, ami egyébként fél liter fekete mosogatólére emlékeztetett, de nem az a lényeg... szal kaptam egy ilyen csodát, miután a pultos csajszi leverte a gőzölt tejes bögrét *azt hiszem, kicsit K.O. volt* és végigcsapta ezzel a falat... nem baj, hogy fél óra azzal ment el, hogy nézte a remekművét, mialatt a kávém is és a sültkrumplim is megfagyott, legalább nem égette meg a számat :) mindennek van jó oldala...

Na szal, McTöfni emelet tömve, hát pedig állva mégsem lehet enni, aztán szerencsére találtam egy negyedfős kis asztalkát, ahová kellően összekuporodva, magamat minden irányból jól összehúzva végül is befértem... nekiálltam enni és közben gondoltam, körbenézek...

Na már most, hamar rá is jöttem, miért nincs hely a mekiben. Az egész kóceráj tömve volt tinikkel, de nem ám, hogy értelmesen leülünk egy asztalhoz, olyan nincs, hanem egy asztal egy ember, mert az asztal ugye kell a táskáknak, és persze ebben a pózban órákig képesek beszélgetni, anélkül, hogy akár egy szem sültkrumplit vagy egy korty üccsit is vennének... de nem baj, mert a fizető vendégek kénytelenek miattuk állva enni, mint a lovak... Emellett van ám ott minden, a jól fésült menedzsertől elkezdve a friss szerelmes párig. Ült velem szemben egy csaj, szerintem ő is tanulmányt írt éppen a helyről, bár az effektíven kezdett zavarni, és nagyon zavart, hogy hosszasan bámult már, majd heves jegyzetelésbe kezdett... sajna csak most jutott eszembe, lehet rá kellett volna kajánul vigyorogni, és kacsintani egyet, hátha elmegy... vagy legalábbis kevesebb figyelmet szentel utána nekem, bár a mai ifjuságból kiindulva fene tudja, lehet én szívtam volna meg...

Az asztalok között cikázó takarító bácsik pedig csak emelik a hely fényét, amikor egy fél órán 5x nézte meg, hogy végeztem-e már a kajálással és kirakhat-e, elkezdtem gondolkozni rajta, hogy kirugom a bokáját :)

Amúgy nem értem, a Nyugatis McTöfni olyan szép épületben van, nem tudom, más figyelte-e már, de faragott oszlopfői vannak, hatalmas régi csillárok, miért pont meki???? Hát tudom, az arany M-nek is kell a pompa...