Ezt most akkor nem értem igazán...

Ez azt hiszem tényleg olyan dolog, hogy ha van rajta sapka, azért, ha nincs, akkor azért :D

Amíg nem akartam gyereket, addig én voltam az ismerősi körömben a legnagyobb szutyok, mert az államnak szüksége van a méhemre! Meg persze annak minden gyümölcsére... Ezt sem értettem teljesen, mert nekem kötelességem szülni? Meg hát, én eddig azt hittem, magamnak szülök gyereket... meg hát, abban is teljesen biztos voltam, hogy az különböztet meg a "felcsináltak basszus" című tiniktől, hogy bizonytalan kapcsolatba nem akarok gyereket (nem volt ám mindig szivárvány kapcsolatunk ege felett, és szerelem ide vagy oda, ha nem érzem biztos a talajt a lábam alatt, nem ugrálok...) Na mindegy, szóval nekem igen hamar gyereket kellett volna szülnöm a nagy öregek szerint... (ez nem anyukám volt)

Aztán szintet lépett a kapcsolatunk, és úgy gondoltam ám, hogy gyereket akarok én is (párom azóta gyereket akar tőlem, mióta megismert...). Persze ilyenkor mit csinál a naiv lélek? Elkezd lelkesen erről mesélni mindenkinek :) Hiszen tele van vágyakkal, tervekkel, neveket keresnek, babakocsikat néznek... valami számomra is érthetetlen ok miatt ilyenkor az emberek 180°-ot fordulnak: "De ne akarj gyereket, mert akkor nem jön össze!" "Ne görcsölj ezen, mert csak ártasz!" Na most akkor mi van? Én szeretnék úgy gyereket, hogy tudom, hogy én akartam és nem csak becsúszott... az, hogy beszélek róla, az miért jelenti azt, hogy ezen görcsölök? Na mindegy, ezen már ki sem akadok :D szal ha beszélek róla, akkor túlságosan akarok gyereket, akkor azért vagyok rossz, ha nem beszélek róla, akkor nem akarok, akkor azért vagyok rossz :D egyszer csak lesz arany középút :)

Én amúgy hiszek benne, hogy minden nő lehet terhes. Hiszek abban, hogy a természet úgy készített minket, hogy szaporodjunk bármi áron. Hiszek abban is, hogy én is anya leszek egyszer. Nem hiszem, hogy ebben bármi görcsölés lenne. Láttam olyanokat, akik görcsösen akarják a babát. Akik végig azon gondolkoznak minden szex alatt, hogy "Igen, most terhes maradok!" (én is voltam ilyen...), akik már a peteérés után 2 nappal jeleket keresnek magukon, és teljes depresszióba estek, ha megjött (én is voltam ilyen), ahogy múlnak a hónapok elvesztik minden optimizmusukat (igen, én is voltam ilyen), na de talpra kell ám állni!!!!

Szóval most csak vagyok és hiszek. Több teóriám is van, és hiszem, hogy ezek működnek. Ettől megnyugszom, és így jó :) Jól működöm, mi baj lehetne? :)