2011. július 7., csütörtök

Budapest - mert én így szeretlek!

Amikor még Vácon laktam, meséltek nekem a nem túl kedves pesti emberekről (ők úgy fogalmaztak, hogy utolsó tuskó parasztok...). Igaz így általánosítani nem szabad, mert persze vannak egészen normálisak is, de sajna ők az alacsonyabb százalék.

Amíg nem vártam gyermeket, fel sem tűnt a dolog, mindent meg lehet szokni, ugye... de azt hiszem tegnap akadtam ki végleg. Egy nagy "ruhaelosztó központban" kerestem éppen a kisfiamnak megfelelő ruhadarabokat, és sikeresen összeakadtam, ráadásul folyamatosan egy csodálatos, nagyszerű anyukával. A barátnőjével turizott, és megállás nélkül fikázta az összes anyuka/kismama ismerősét. Szerinte mindenki tehetségtelen a gyerekneveléshez, minek nekik gyerek egyáltalán, mert ő ezt nem úgy csinálja, és az ő gyerekei mennyivel tökéletesebbek, na de ez még oda se neki, mert ugye az ember fel sem veszi, nem neki szól, bosszantó, de túl lehet lépni... de amikor látja, hogy nézelődök én is, és a kis halmomat 3x beleborította a is gödrömbe, miközben oda dobálta a saját cuccait, és még ő vágott pofákat... az már bosszantott... és még ezt 3x... persze mások, akik a "szenny"réteget képezték a kismamák körében, ismeretlenül is lelkesen beszélgettek, meg egymásnak turkáltak (én is összefutottam ilyen családokkal, akik a végén nekünk is turiztak :) ), erre a kedves szuperkismama/anyuka fennhangon, hogy az is jól hallja, aki nem figyelne rá esetleg, elkezdte ecsetelni, hogy az ismerőse hogy vetél el folyamatosan a 26. héten, hát mindenki elment onnan azonnal...

Az már fel sem tűnik emellett, hogy a buszon a képembe vigyorognak, de a helyet csak az idősek adják át (akiktől persze nincs pofám elfogadni, inkább kapaszkodok erősebben), táskával, könyökkel, vállal vagy ami útba esik folyamatosan hátba/hasba vágnak, sőt a múltkor, amikor mentem a dokihoz, a Nyugatinál majdnem belökött egy nő a villamos alá, csak hogy hamarabb felszállhasson, mint én (pedig isten lássa lelkem, nem akartam leülni...).. a 134-esen is majdnem felborítottak tegnap, meg a férjemet is, aki próbált megvédeni, rápréseltek a székekre, hogy 10 centivel arrébb állhasson meg a néni, arrébb löktek, mert felszabadult a helyem (bár még kapaszkodtam volna, mert pont fékezett a busz), szóval király...

De szerencsére egy csodálatos helyen lakom, a III. kerület kertes környékén, itt valahogy, talán a kertes házak, talán a községi általános iskola, de őrzi az emberekben a "vidéket". Nagy sorban előre engednek (persze csak az idősek, a fiatalok még a kismama pénztárnál is elém tülekednek, ha kell, felpasszíroznak a szalagra...), buszon meggyőződésük, hogy nekem le kell ülnöm (pedig ha nagyot fékez a busz és esünk, már nekik is annyi bajuk lehet, mint nekem, ezért nem is kérem a helyüket...) meg ilyen apróságok... és hát szomorú, ezt egyre több kismama társamtól hallom, hogy még nekik kell kellemetlenül érezniük magukat,  mert várandósak.. :(

Ezek után nem csodálom, hogy a férjem őszintén meglepődött, amikor Szilvásváradon egy nénivel teljesen ismeretlenül fél órát csacsogtam a cicáiról, az unokáiról, a végén már a szomszédairól is :) ez az igazi vidék :)

2 megjegyzés:

  1. Hát soha nem is szerettem Pestet úgy, egyet kirándulni oda oké, de ennyi.
    Nem hogy még ott lenni kismama...

    VálaszTörlés