Unatkozom és ez látszik...

... mivel meló az nincs ugye, mert ügyes vagyok és mindent megcsináltam, tanulni idebenn nem lehet, meg amúgy is! Valahol pihenni is kell XD

Így hát úgy döntöttem, elkezdem írni a fergeteges férfibűvölő femina, Lara Lane történetét... legalább profitáljak már belőle, hogy nincs mit csinálnom...

Tegnap elájultam este, miután kisütöttem egy valag palacsintát (ez kb. 20Db-ot jelent, tekintve, h ma behoztam 8 darabot, maradt otthon 2, meg a férjem is megevett valamennyit menet közbe...) Tök mindegy, ma mindenképpen főznöm kellene megint... szóval sehogy sem úszom meg...

Egyre hidegebb van reggel, lassan bele kellene feccolnom némi forintot egy új sapkába, mert le fog fagyni a fejem a nyakamról, és elég hülyén fogok kinézni szemek meg száj, meg csak úgy egyáltalán fej nélkül is...

Reggel meg akartam nézni a leveleimet, erre közölte a szerver, hogy változtassam meg a jelszavam... nagy küzdelmek árán kihámoztam az ügyfélszámomat, nekiestem a próbálkozások harcmezejének, mire közölte a gép, hogy nem létezem, mint felhasználó... hát kösz nagyon... azt hiszem, kezdenek a dunawebesek a TBre hasonlítani, ott sem létezem, TAJ szám alapján... (egyszer felhívott a nyugdíjbiztosító, hogy rossz TAJ számot adtam meg, mert nem találnak a TB-nél... lediktáltam újra, persze egyezett.. ezt követően felhívott a TB-s csaj, hogy közölje: vegyem tudomásul, én nem születtem meg... tudomásul vettem...)

Megint egy érdekfeszítő nap..

Tegnap este hosszas megbeszélést folytattunk férjemmel a blogomban megemlített "minden utalvány eltűnik" problémáról, de semmi gond. Értettem én eredetileg is a mit miért szitut, de most már végleg biztosítva vagyok arról, hogy tudom, mi a sterc..

Rájöttem, miért vagyok nyomott hangulatú, 3 hónapja mocorog bennem némi kitörni kívánkozó könnycsepp, azt hiszem, hétvégén kénytelen leszek valami bőgős filmet megnézni, hogy kijöjjön a feszkó... egyébiránt nem vagyok benne biztos, hogy az utóbbi időben olyan nagyon durván magamon is túlnőtt bunkóságom nem-e fogja maga alá hengerelni a világot... már sokan panaszkodtak ugyanis, hogy kibírhatatlan vagyok... lehet, de erre én mindig csak azt tudom mondani, ha büdös az ibolya, nem kell szagolni *azt hiszem, most már antiszoc is vagyok... ez érthető, 3 napja nem beszéltem verbálisan emberekkel, kivéve a férjemet, de vele mindig beszélgetünk...*

A másik dolog, ami talán frusztrál, hogy nem akar felmenni a hőm, és hát nagyon unom már a banánt, minden nap várni, és várni... most beállt 36,1re, még azt hiszem, kap a maival együtt két napot, és utána úgy marad, nem érdekel tovább a dolog...

A kritikus nap

Azt hiszem, ma van a D-day...stratégiailag a leginstabilabb nap... csak nehogy én is arccal a homokban végezzem...

Kicsit, azt hiszem, túlszerveztem a napomat... ma ugye túlórázok, mert miért ne. Hoztam körzőt, vonalzót, füzetet, a vállam már táska nélkül is fáj, de nem baj, mire leesett, hogy hóvége van, zárni kell... persze, de ez mikor jutott eszembe? Ja, a vonaton...

Megjött a személyim, persze anyuékhoz... ennek sem édesanyám nem nagyon örült, sem én... mindegy, este 7kor végzek, ma már biztosan nem megyek fel érte... de előre szóltam neki, hogy ne érje meglepetésként, hogy a jogsim is oda fog menni..

Emellett elhagytam 5000Ft értékű kajajegyet, szóval lassan tényleg rendet kell rakni otthon és erre nagyon sürgősen ki kell találni valamit, mert állandóan elhagyom az ilyen cuccaimat, és egyre nagyobb értékben szívódnak fel az utalványaim...

Na mindegy, persze az üvegfestett befőttes üveg tároló ötletem le lett hurrogva, mert hogy néz az már ki, de most már egyre inkább agyalok rajta, hogy csak megcsinálom... persze most a cipős szekrényben van fiók, és pakoljuk oda a cuccost, de hát annak is ez lesz szerintem a vége...

Az élet nagy dolgai...

És igen, és újra egy fantasztikus hétfőre ébredhettünk! Ezt mi sem szemléltette jobban, mint a képembe szakadó eső. Felkeltem 3/4 4kor, és majdnem lekéstem a buszt, hát egyszerűen pompás az élet...

A vonaton kivégeztem fizika könyvem maradékát, persze nem úgy, hogy széttéptem, ámbár ingerenciám lett volna rá, de benne van a sorszámom, ami a jogsihoz kell, így kihagytam..

Aztán azon kezdtem el agyalni, hogy vajon mit írok a bérletemre, ha nem lesz se jogsim, se személyem... ez onnan jutott eszembe, hogy a módfelett sok jóindulattal megáldott kalauz bácsi megint be akarta vonni a bérletemet... nem tudom, hogy miért, biztosan ő is bal lábbal kelt fel... nézegette, forgatgatta, minden áron el akarta venni, de nem tudta, mert maradéktalanul volt kitöltve... de mi van akkor, ha nem tudom ráírni a személyim számát? (mert nincs ugye...) Mert hát gondolom, az ilyen kedves kalauz bácsik persze hogy ezt a módfelett elkeserítő tényt nem érti meg... hogyan is értené... én meg vehetek 20.000ért új bérletet...

Ezt most akkor nem értem igazán...

Ez azt hiszem tényleg olyan dolog, hogy ha van rajta sapka, azért, ha nincs, akkor azért :D

Amíg nem akartam gyereket, addig én voltam az ismerősi körömben a legnagyobb szutyok, mert az államnak szüksége van a méhemre! Meg persze annak minden gyümölcsére... Ezt sem értettem teljesen, mert nekem kötelességem szülni? Meg hát, én eddig azt hittem, magamnak szülök gyereket... meg hát, abban is teljesen biztos voltam, hogy az különböztet meg a "felcsináltak basszus" című tiniktől, hogy bizonytalan kapcsolatba nem akarok gyereket (nem volt ám mindig szivárvány kapcsolatunk ege felett, és szerelem ide vagy oda, ha nem érzem biztos a talajt a lábam alatt, nem ugrálok...) Na mindegy, szóval nekem igen hamar gyereket kellett volna szülnöm a nagy öregek szerint... (ez nem anyukám volt)

Aztán szintet lépett a kapcsolatunk, és úgy gondoltam ám, hogy gyereket akarok én is (párom azóta gyereket akar tőlem, mióta megismert...). Persze ilyenkor mit csinál a naiv lélek? Elkezd lelkesen erről mesélni mindenkinek :) Hiszen tele van vágyakkal, tervekkel, neveket keresnek, babakocsikat néznek... valami számomra is érthetetlen ok miatt ilyenkor az emberek 180°-ot fordulnak: "De ne akarj gyereket, mert akkor nem jön össze!" "Ne görcsölj ezen, mert csak ártasz!" Na most akkor mi van? Én szeretnék úgy gyereket, hogy tudom, hogy én akartam és nem csak becsúszott... az, hogy beszélek róla, az miért jelenti azt, hogy ezen görcsölök? Na mindegy, ezen már ki sem akadok :D szal ha beszélek róla, akkor túlságosan akarok gyereket, akkor azért vagyok rossz, ha nem beszélek róla, akkor nem akarok, akkor azért vagyok rossz :D egyszer csak lesz arany középút :)

Én amúgy hiszek benne, hogy minden nő lehet terhes. Hiszek abban, hogy a természet úgy készített minket, hogy szaporodjunk bármi áron. Hiszek abban is, hogy én is anya leszek egyszer. Nem hiszem, hogy ebben bármi görcsölés lenne. Láttam olyanokat, akik görcsösen akarják a babát. Akik végig azon gondolkoznak minden szex alatt, hogy "Igen, most terhes maradok!" (én is voltam ilyen...), akik már a peteérés után 2 nappal jeleket keresnek magukon, és teljes depresszióba estek, ha megjött (én is voltam ilyen), ahogy múlnak a hónapok elvesztik minden optimizmusukat (igen, én is voltam ilyen), na de talpra kell ám állni!!!!

Szóval most csak vagyok és hiszek. Több teóriám is van, és hiszem, hogy ezek működnek. Ettől megnyugszom, és így jó :) Jól működöm, mi baj lehetne? :)

Ma úgy vagyok, hogy jól vagyok... ♥

Reggel, ahogy mondom, alig tudtam kimászni az ágyból... Szedem ezt a gravidát, állítólag tele van vitaminnal, meg mindennel, de már négy kéz láb másztam be dolgozni.. na nem is ám, ma melózni is kellene már ugye... Sőt XD a kedvencem, hogy úgy elaludtam a vonaton a fizika könyvvel a kezemben, mintha fel sem keltem volna fel... Pedig ma már muszáj vagyok ugye házit is írni (ezt ide sem írtam tulajdonképpen, hiszen én dolgozni járok be Na jó, mondjuk ez nem para, csak vannak olyan kapcsolási rajzok, hogy rásokkoltam, meg persze az elektronika kisütötte a biztosítéktáblám, de am nem gond... JA, meg hát nem is jól aludtam, telihold van, és ilyenkor hajlamos vagyok hülyeségeket álmodni, de még mekkorákat!!!!! Meg félelmetes hülyeségeket, aztán sorlámpával közlekedek egész éjjel...

McTöfni

Tegnap beültem modern világunk egyik legnagyobb csodájába, a McDonaldsba, hogy jó nagy mennyiségű zsírt és műanyagot tömjek magamba vacsora címszó alatt, mondván, van még kuponom... Na nem kell félreérteni, elég lelkes mekis vagyok, mert alapvetően szeretem, csak most egyedül voltam kivételesen...

Beálltam a sorba, és nem értettem, hogy miért van az, hogy ketten szolgálnak ki egy pultban, míg hozzám senki nem jön oda... szerintem ha most visszatennék az egyperces órákat, nagyon rosszul járna a meki... na mindegy, sok furakodás és tolakodás után csak sorra kerültem... mivel viszont lent nincs kávé, fel kellett még bumszliznom a McCafféba is, mert ugye tanulni akartam este, azt meg kávé nélkül nem lehet... kértem egy *most figyelj!* NAGY HOSSZÚ!!!! (mert ilyen van) kávét, ami egyébként fél liter fekete mosogatólére emlékeztetett, de nem az a lényeg... szal kaptam egy ilyen csodát, miután a pultos csajszi leverte a gőzölt tejes bögrét *azt hiszem, kicsit K.O. volt* és végigcsapta ezzel a falat... nem baj, hogy fél óra azzal ment el, hogy nézte a remekművét, mialatt a kávém is és a sültkrumplim is megfagyott, legalább nem égette meg a számat :) mindennek van jó oldala...

Na szal, McTöfni emelet tömve, hát pedig állva mégsem lehet enni, aztán szerencsére találtam egy negyedfős kis asztalkát, ahová kellően összekuporodva, magamat minden irányból jól összehúzva végül is befértem... nekiálltam enni és közben gondoltam, körbenézek...

Na már most, hamar rá is jöttem, miért nincs hely a mekiben. Az egész kóceráj tömve volt tinikkel, de nem ám, hogy értelmesen leülünk egy asztalhoz, olyan nincs, hanem egy asztal egy ember, mert az asztal ugye kell a táskáknak, és persze ebben a pózban órákig képesek beszélgetni, anélkül, hogy akár egy szem sültkrumplit vagy egy korty üccsit is vennének... de nem baj, mert a fizető vendégek kénytelenek miattuk állva enni, mint a lovak... Emellett van ám ott minden, a jól fésült menedzsertől elkezdve a friss szerelmes párig. Ült velem szemben egy csaj, szerintem ő is tanulmányt írt éppen a helyről, bár az effektíven kezdett zavarni, és nagyon zavart, hogy hosszasan bámult már, majd heves jegyzetelésbe kezdett... sajna csak most jutott eszembe, lehet rá kellett volna kajánul vigyorogni, és kacsintani egyet, hátha elmegy... vagy legalábbis kevesebb figyelmet szentel utána nekem, bár a mai ifjuságból kiindulva fene tudja, lehet én szívtam volna meg...

Az asztalok között cikázó takarító bácsik pedig csak emelik a hely fényét, amikor egy fél órán 5x nézte meg, hogy végeztem-e már a kajálással és kirakhat-e, elkezdtem gondolkozni rajta, hogy kirugom a bokáját :)

Amúgy nem értem, a Nyugatis McTöfni olyan szép épületben van, nem tudom, más figyelte-e már, de faragott oszlopfői vannak, hatalmas régi csillárok, miért pont meki???? Hát tudom, az arany M-nek is kell a pompa...

Babát minden áron

Azt hiszem, erről én tudnék a legtöbbet írni... Amikor már annyira gyereket akarsz, hogy bármi áron! Amikor a vetélés után nem jött össze a baba, mindenki azt mondta, ne akarjam annyira görcsösen.. Ráadásul, mint ezt már egy bejegyzéssel arrébb írtam, mindenkitől azt kaptam: beteg vagyok... hormon bajaim vannak, daganatos vagyok, a dokinak rossz az UH-ja, nőgyógyász ehhez nem is ért, meg amúgy is, mindenki jobban tudja ezt monitoron keresztül... ami a legrosszabban esett, hogy bármi is történt, csak azt kaptam, hogy beteg vagyok, menjek dokihoz, míg másoknál mindig ment a drukk, mert terhes... (persze nem volt az...) Egy idő után szánalmasnak éreztem magam, mert gyereket akarok, nekem biztosan nem is lehet, tutira meddő vagyok, és lehet tényleg jobb lenne kivizsgáltatnom magam... Persze ott volt a párom a másik oldalon, akivel napi szinten veszekedtünk ezen, nekem nincs semmi bajom, ne menjek orvoshoz, hanem a inkább verjem ki a hülyeséget a fejemből... nem tudtam, mi tévő legyek, sírtam, nem aludtam, kikészültem... baba persze továbbra sem volt, a mensim hol így jött meg, hol úgy... a hőgörbéim siralmasak voltak, én meg teljesen kikészültem, miközben továbbra is csak azt sulykolták belém, hogy beteg vagyok, beteg vagyok, beteg vagyok.... a végén már komolyan azon gondolkoztam, hogy pszichológushoz megyek... nem akartam azt a szót sem hallani, hogy baba, a gondolatától is rosszul lettem... csak probléma forrást láttam benne, csak azt láttam, hogy amíg nem akartam ennyire, mennyivel könnyebb és boldogabb volt az életem, hogy ez az egész baba-akarás egy istenverte mókuskerék, ami elkapott és felőröl...
Aztán megtörtént a csoda... elegem lett és egyrészt leírtam azt a bejegyzést, amit le kellett írnom, szüneteltettem a fórumozást, és felépültem lelkileg... visszaállt a ciklusom, és most már a "Szar anya leszel úgyis!", "Nem vagy alkalmas kismamának!", "Meddő vagy, neked nem lehet gyereked!" és hasonló "jó szándékú", "kedves" megjegyzések lepattannak rólam, mint ping-pong labda a falról.... hogy akkor miért fórumozok, ha ennyire irritál? Mert ez nem privát chat, ahol csak ketten vagyunk... vannak emberek, akiket nagyon megkedveltem, és csak miattuk mentem vissza is, mert hiányoztak... érdekelt, hogy mi van velük, kicsit az életem részévé váltak...

Egy szónak is száz a vége, tudom jól, hogy mivel ciklus elejétől nem ovutesztelek minden nap 5x, aztán utána nem csinálok napi 3 terhességi tesztet, nem kényszerítem a férjemet arra, hogy ekkor és akkor legyünk együtt, nem használom "spermatárolónak" csupán, csak hőmérőzök és türelmesen várok, teljesen alkalmatlan vagyok anyának, de azt hiszem, attól nem lesz hamarabb babám, hogy állandóan azt hajtogatom: "Én gyereket akarok minden áron!!!"

Suli-buli

3 nap iskola... a Rémálom az Elm utcában ehhez képest semmi...

Első nap: elalvás következtében kialakuló rohanás. Éppen csak beesés, elcsodálkozás azon, hogy átrendeződött a tér (magyarul elfoglalták a helyem...). Oda se neki, megint megtaláltam a legközépsőbb részt az egész teremben. Ja, a legszebbet nem is írtam, azzal kezdtem, hogy eltévedtem. Ugyanis nem az F.09ben voltunk, hanem ez F.08ban, amiről lövésem nem volt, hol van... negyedóra kutatás... első óra fizika, tanítónéni nagyon szimpatikus, nekem a hajam kihullott a stílusától, fizikából nincs vizsga, csak évközi, ez minden alkalommal egy ZH-t jelent, persze nem ám nincs, véresszáj kifigyelt, pótZH nincs, aki egyről hiányzik, tárgyat ismétel, hát köszi... persze az út függvényében deriválni az idő négyzetének az integráljának a köbgyökét, amit taoval beszorzol és három ponttal megjelölsz.... szal a fizika könyv a sok differenciálás miatt úgy néz ki, mintha a Gyűrűk urából vett Tündekódex lenne, de oda se neki... második előadás, elektronika, a tantónéni zord külső alatt lágy szív, de azért a beadandótól még mindig tartok... megjegyzem 2 órás volt az előadás, ebből egy és 3/4 órát bemutatkozott, és még NEGYED ÓRÁBAN!!!!!! rátértünk a diódákra, hát remek volt... nem csak a feszültség, mi is letörtünk... persze ebből van vizsga... következő előadás villamosságtan, semmi extrém, ha csak azt nem számoljuk, hogy pont az első ZHra kell olyan könyvből készülni (ja, mert ebből is minden alkalommal ZH), ami nem kapható most a jegyzetboltban (micsoda meglepetés!), szóval agybaj, heves izzadással járó idegfeszültség, telefonálgatás, kuncsorgás, aztán az idősebbektől tudtam jegyzetet szerezni végül... Ezután matek óra, új tanár, jó fej, ha úgy vesszük, differenciál egyenlet nem nehéz, csak gyakorolni kell... trivcsi, ha már ez olyan trendi szó lett manapság :D Ezután méréstech labor, ott is levert minket a hideg verejték, amikor mondta a tanár, hogy akkor most számonkérés, mindenkinek akkora lett a szemem, mint a keményet kakáló kismókusnak, hogy jó, de miből???? Dehát maguk megkapták a levelet, hogy miből kell készülni, dehát mi pedig akkor sem kaptunk semmi... na, itt már kezdődött a fejvakarás, meg a minden, mert így ugye mérni sem lehet... bejött a "Klári néni", leordította a hajunkat, hogy mit képzelünk magunkról, aztán amikor feltette a kérdést, hogy "Hogy érzik magukat így, hogy nem készültek???" és erre kapott egy olyan választ, hogy "Köszönjük, nagyon jól..." (XD), akkor már oldódott a hangulat... mindegy, köv. alkalommal 2 ZH... csodás...

Második nap: a vándorgólya hozzánk képest semmi, de legalább a termet megtaláltam, ott vizsgáztam májusban matekból 2x is, megjegyeztem egy életre... első óra matek, oda se neki, 8kor, zsibbadt aggyal az a legjobb, vigasztalt, h a tanár se nézett ki jobban, mint mi... második előadás elektronika, éreztem, hogy a tanár valami fontosat akar mondani, de akkor már az előző nap elkapott nátha olyan szinten elöntötte az agyam (nem az, csak a melléktermékei...), hogy nem jutottak el az információk a központba... a Zener diódáig jó voltam, utána K.O. ... Ezt követően méréstechnika, bár lehet így is, mi úgy csináltuk, módfelet feszítette az érdekeimet, mindegy, 2 hét múlva beadandó... vizsga ebből is csak decemberben, utolsó előadáson... Aztán híradástechnika, 4 ÓRA!!!! (nem viccelek), és a tanár kitalálta, hogy szünet nélkül egyben tartja... nem jött neki össze, mindenkinek leállt az agya egy óra után... frankó volt, hogy ő is integrált, derivált, Siemens képlet, Dirac-delta, azt se tudtam, hol vagyok, de ezt mi már úgyis tanultuk... há mondom, akkor jó, a lényeg lejött, ZH 0, vizsga decemberben, teszt, vicc... labor is vicc lesz...

Harmadik nap: elég hamar beértem, én voltam az első, de a többiekkel még sokáig üldögéltünk a folyosón, mert azt hittem, hogy takarítják a termet...de nem takarították. Olyan forgalom volt 8ig, hogy öröm volt nézni, ugyanis valami Elektromos Energetika is oda volt kiírva, így pikkpakk megteltünk későn kapcsoló nappalisokkal... többen mondták, hogy nyilván most zárt a kocsma és csak beestek... XD aztán mindekinek, aki bejött, és kérdezte, milyen óra lesz, azt mondtuk: búvároktatás... aztán beesett valami nagyon fiatal csaj is, le is tegeztük XD, és elkezdett lepakolni a tanárihoz... megjegyzem, a terem doszt tele volt... haver mellettem szólni akart neki, hogy búvároktatás, én meg azt akartam megjegyezni, hogy mellettem még pont van egy hely, amikor kiderült róla, hogy algebra tanár XD csak elnézte a terem számát, hát no comment... ezt követően csak lett mérés óránk, le is lettünk teremtve a labor miatt... aztán villanytan, semmi extra, utána digit labor... hát izgultam, eléggé nagyon. De nem robbantunk, szóval jó volt :D Náthám ezen az órán tetőzött, már a tanárt sem hallottam... Aztán vállgazd, az volt a vége, eleve a Kornéliát vártuk, de eléggé megférfiasordott, kiderült ugyanis, hogy a kedves tanárnő nem ér rá.. persze számonkérés CSAK a tankönyv anyagából lesz, de ő azért tartana valami órát, már ha így bejött... ahhoz képest, hogy nem lesz szünet és hamarabb elmehetünk még tovább kellett maradnunk... csodás volt :D

Na ennyit a suliról, szép volt, jó volt, lehet tanulni...

Szörnyű kínok

Hát ezt nem hittem volna, talán az utóbbi idők tudatos készülődése miatt, hogy ennyire, de ennyire fájhat a hasam a bűvös 30 nap elteltével... ha azt mondom, hányingerem van, akkor sem fejeztem ki eléggé bőven azt, amit érzek... szörnyen vagyok, rettenetes érzés, nagyon fáj!!!! De már itt gőzölög mellettem a kellemetlen ízű, szagra sem jobb kicsi bögre teám... pedig megfogadtam, hogy én aztán nem! Én soha többé! Most aztán pihenő! De nem megy, nagyon fájok..
Tegnap olvastam anyukák szüléstörténeteit, és amikor azt írták, hánytak a fájdalomtól, meg remegtek, meg minden, hát el kellett gondolkoznom azon: biztosan akarok én szülni? Mondjuk anyukám erősen felkészített, rettegek már előre, így csak kellemesen tudok csalódni... ☺

Új "ruha"

"Itt van az ősz, itt van újra...", mondta Petőfi is, na ennek örömére új ruhába öltözött a blog is, kicsit beősziesítettem :) kellett, mert muszáj volt :)

Holnap után itt a suli... akár akarom, akár nem... ha most azt mondom, hányingerem van a gondolattól is, hogy nekem oda vissza kell mennem, főleg hogy az esküvő miatt igazi kipihenős nyáriszünetem sem volt... na no comment...ami a legjobban elevenembe vág, hogy az első és a második konzi közözz kemény 2HÉT!!!!! lesz, ez alatt kell felkészülni ki tudja, hány vizsgára... hát milyen világ ez kérem szépen?

Ja, meg már ha sulinál tartunk, beiratkoztam hittanra is :) igazán rám fog férni, úgy érzem :) 1. és 3. csütörtökön lesz, 1/4 9-től :) ebből a mostani a 3. csütörtök, azért esik suliidőre, a többi meg első csütörtök, szintén sulira esik :) Persze ez jelentős kiesés lesz táncon, mert egy csomó jazz órát ki kell hagynom, de ez van, nem akarok én balett táncos lenni :)

És keresnem kell valamit hajhullásra...

A mai napodat Biztatás hatja át.

Tej - Anyatej, ősbiztonság, táplálás

Első táplálékunk a tej. Tökéletes összetételű táplálék egy kisbaba számára. Azt mutatja, hogy most nem érzed magad biztonságban, védelmet, támogatást keresel. A tej energiája segíthet megtalálni az elveszett biztonságot, így ha szereted a tejet, akkor ne habozz felhajtani egy pohárral! A jóléttel, a messiási boldogsággal analóg, gondoljunk a "tejjel - mézzel folyó kánaán" képére. A szépség a tisztaság, a fiatalság, a termékenység, és a női erő kifejezője is. Kleopátra híres szamártej fürdője jó példa erre, mellyel állítólag szépségét és ifjúságát megőrizte. Érdekes, hogy milyen sokan allergiásak a tejben található laktózra, vagyis a tejcukorra, mely a tej édességét adja. Az anyai szeretet ősi biztonságát nem teljesen megélt emberekre jellemző tünet ez.

Szerelmi üzenete: Párkapcsolatban élők számára figyelmeztetés arra, hogy fogadd el úgy párodat, ahogy azt szülőanyja tette - teljes ragaszkodással és feltétel nélkül. Párkeresők számára jelzés, hogy egy kényeztető tejes fürdőt venni jótékony hatású.

Csodálatos élmény

Bevallom (irulpirul), hogy tegnap 4D babavideókat néztem, nem sokat, csak hát kíváncsi voltam. Olyan furcsa, megfoghatatlan és abban a pillanatban mégis olyan megfogható érzés volt, ahogy tudatosult bennem, hogy ezek a babák nem csupán képek, hanem élnek, mozognak, játszanak, cumizzák az ujjukat, és megdöbbentett a látvány, az az igazság. Ez valami olyasmi, amikor a kisgyerek csak képen lát madarat, aztán egyszer csak elrepül felette egy. Teljesen, szívem mélyéig meghatódtam, és ha eddig meg is inogtam volna, hogy szeretnék-e tényleg babát, hát most már tényleg azt kell mondanom, vágyom erre a csodára, át szeretném élni :)
A másik dolog, ami elgondolkoztatott, egy topik az egyik fórumon. A nagy találkozás. Valóban mennyire furcsa érzés lehet, hogy a baba, aki a végén gondolom már igen nagy teher, meg minden, hogy megszületik. Egy új élet, amiért te vagy a felelős. Puha és meleg kis bőre van, és kezdetektől te vagy neki a minden, hiszen 9 hónapon keresztül egy test voltatok... Hát szóval ez egy izgalommal teli korszak lesz, azt hiszem, most kezdődik, hogy izgalommal kezdem várni, hogy a kis babszem beköltözzön a hasamba :)

Esküvő vége, új élet kezdete :) ♥ ♪ ♫

Elmúlt... szép volt! Szívesen végigélném bármikor újra ☺Nagyon jó buli volt a lagzi, az esküvő pedig gyönyörű ♥ Olyan személyes, olyan megható volt a szertartás, mindenki dicsérte ☺

Na, de... most már 4 napja férjnél vagyok :D először is intézni kellene ugye a papírokat, de mikor? Ma is tanítok, holnap hivatal nem lesz... hétfőn tudok beugrani IDŐPONTÉRT!!!! Vácra, természetesen... Felhívtam tegnap a budai okmányirodát, elküldtek a sunyiba és kiszúrták a szemem egy október 7-ei időponttal... jó lett volna az is mondjuk, de nem így... olyan bunkók voltak, mint ide Nagykáta... Szóval ezt így nem kértem...

A másik dolog, hogy akkor most már majd jöhet a baba is lassan... :) az ovutesztelést abbahagyom, nincs rá szükségem egyelőre, bár nincs meg a 3 havi adag... nagyon remélem, hogy januárra összejön a bébi, mert bevallom, szeretnék már otthon maradni és pihenni... (de csúnya gonosz vagyok, de ez az igazság...)

Levágattam a hajam tök rövidre, majd teszek fel képet valamikor :)

Itt a vége

Fuss el véle :) már csak 3 nap, vagyis 2 és feleség leszek, és .... és ... és ennyi :D

Izgatott vagyok, ezt vettem észre. Nem, nem ideges. Hanem pörgök ezerrel, mintha már buli lenne :) Pedig addig még aludni kell egy párat :) A másik dolog, ami nekem nagyon furcsa, hogy eddig úgy rohant az idő, hogy fuhh, most meg csigaléptekkel vonszolja magát. Kiakasztó. Pedig akkor most már legalább telne normális tempóban :D

Már csak nagyon apróságok vannak, zene megvágása (mindjárt), kozmetikus felhívása (mégis inkább 11re mennének a lányok), pár ültető kártya megírása, meg ilyenek. Szóval semmi nagy munka. Ma még vár rám pár csomagolni való vendégajándék, meg lehet, hogy holnap behozom a vendégkönyvet és itt benn írom bele a megjegyzéseket, még nem tudom... :)

Kipróbáltam a combfixem, pont jó, nem is érzem, csak égett a helye a szilikonnak, amikor levettem :( lehet nem volt díjnyertes az ötlet anno, de nem baj, a szépségért meg kell szenvedni :) A sminkemen kellene még állítani egy kicsit, és utána minden csodálatos lesz :)