Beteg vagy, ha beledöglesz is!

Azt hiszem, most futott tele a hócipim a jóindulattal. Olvastam, hogy akiknek nehezen jön össze a baba, eléggé... hmmm... rosszindulatúvá válnak. Tisztelet a kivételnek, de tény, ami való. Bennem is kezd azért előjönni, hogy elkezdek irigykedni arra, aki terhes, mert én nem vagyok az, bár vágyom rá.

A múltkor olvastam a teherbeesésre vágyás pszichikájának és a női ciklusnak az összefüggéséről. Alias, minél jobban akarsz gyereket, annál kevésbé valószínű, hogy lesz. Ezt tapasztaltam is. Amikor nagyon akartam gyereket, már meg sem jött, ahogy barátnőm szintén zenész, gyereket akar és peteérése sem volt. Ahogy kezd egyre kevésbé érdekelni a dolog, úgy kezd egyre inkább rendeződni a ciklusom.

Ha meg segítséget kérek, megkapom, hogy beteg vagyok, menjek orvoshoz. Azt hiszem, ebből is elegem lett most. Unalmas kicsit, hogy hetente kellene dokihoz mennem (minek?), amikor semmi bajom, ezt az orvos is megmondta, bár ő honnan tudná, biztosan nem olvasta a legfrissebb híreket a neten, miszerint ha bal lábbal keltél fel, hormonbeteg vagy, ha jobbal, akkor daganatos és a hüvely UH már sajnos kiment a divatból. Olyan nem létezik, hogy rossz minőségű mondjuk a teszt, és ha az alaphőd nem ér el egy bizonyos hőfokot (alapból 36,6 a minimum, és ha utána nem lesz 37,3, nincs is peteérésed), akkor sajnos petefészek rákod van, és ki kellene vetetned a méhed, de legalábbis mindenképpen felejtsd el, hogy neked ebben a büdös életben valaha is gyereked lesz, mert nekünk sem jön össze! Az az igazság, hogy engem már baromira nem érdekel, hogy ki mennyire jót akar, és ki mennyire kedves, meg sorolhatnám, mert arra nekem egyáltalán semmi szükségem, hogy elmagyarázzák, beteg vagyok, amikor a doki megmondta, hogy semmi bajom. Persze, ő ehhez nem ért, már ezt is mondták (még milyen jó, hogy a modern technológiának hála sikeresen felállítják billentyűzet segítségével a diagnózist! De már ezen sem vagyok hajlandó aggódni. Amúgy is, ha pontos a diagnózis, már 2 éve halott vagyok.

Persze mindenki nagyon aggódik értem, de azt hiszem, nincs erre szükségem. Elég nagy lány vagyok és úgy érzem, meg tudom oldani a gondjaimat, ha nagy gáz lesz, majd elmegyek dokihoz, de sajnos kicsit drága móka lenne hetente orvoshoz szaladozni, a semmivel... persze a másik dolog, amiért selejtes vagyok, hogy nem lettem még terhes... hát az az igazság, h összesen egy hónapon vagyunk túl, amikor bizonyítottan nem volt peteérésem, utána nem volt itthon a párom, azóta meg védekezünk, valóban nagy selejtség, hogy nem maradtam terhes óvszeren keresztül!

Hú, de felhúztam most magam...