Peteérés gombnyomásra

Hát, eddig nem hittem a csodákban, nem is tudom, miért hangoztattam ennyit, hogy márpedig léteznek. Pedig léteznek, na mindegy. Az eset a következőképpen esett. Hallottam már nagyon sokat a szerelem gyerekekről, akik egy jobbféle együttléttől fogantak spontán peteéréstől, de ezt én legalább olyan hitetlenkedve fogadtam, mint sokan az én történetemet...

Szóval történt, hogy újra egymásra találtunk párommal, igen hosszú idő után, majd másnapra felment a hőm (hőmérőzök, igen...). Nem tulajdonítottam neki jelentőséget, mert nagyon keveset aludtam mérés előtt, tüzijátékot néztünk. Másnap viszont már 9 órát aludtam, mégis csak 1 tized fokot esett le... nem baj, biztosan melegem volt. Aztán vasárnap picikét véreztem együttlét után, a drága arra gondolt, hogy biztosan megütött, de azt éreztem volna... Hazudnék, ha azt mondanám, félvállról vettem a dolgokat, mert hát mint minden gyermekre vágyó nő, én is hallottam a 21 rémes történetet a ciklusközi vérzés borzalmairól, meg hogy ilyenért már szinte fejezés jár, de gyerekem biztosan soha többé nem lehet, szóval megmondom nyíltan, eléggé összekakkantottam magam, elvégre is 3 napja ment el a mikulás... vasárnap estére már fájtam... itt is, ott is. Főleg az alhasam szúrt, első gondolat: endometrózis? Vagy lehet hogy daganatom van? Vagy a hormonproblémáim szakad le valami már megint? Aztán leesett a hőm hétfőre teljesen, a petefészkem meg úgy szúrt, hogy majdnem bepisiltem... vérzés viszont semmi. A hőm ma reggelre felment, alátámasztva, hogy mégis csak a szerelem peteérés elméletem volt a helyes. Hogy most mi lesz? Arra én is kíváncsi lennék, bár meg kell mondanom az őszintét, jobban érdekel, honnan lesz fehér harisnyanadrágom, meg mikorra ér ide a rózsám (meg ilyenek), végtére is kevesebb, mint 2 hét múlva férjhez megyek. Ez így mondjuk csak azért izgalmas, mert nem tudom, mit csinálok, ha nekem szombaton jön meg... Tudom, csendben vérezgetek az esküvőn.