Már csak 10 nap van addig a bizonyos napig. Az már bizonyos, hogy Miki bácsi elkerül, már csak az esőtáncot járó indiánokat kell megkérni, hogy arra az időre függesszék fel ténykedéseiket :)
Már csak pár telefon és találkozó a célig :) meg pár átgyakorolt este, néhány letöltött zene, pár bevásárlókörűt, némi celluxmaradék a hajamban és technokollal keveredett nyomdafesték a kezemen, és készen vagyunk :)
Kerestünk helyszínt eső esetére, mert ugye nem fog esni, de sose lehet tudni... a múzeumok csak 6ig vannak nyitva. Persze a fotósunk azt mondta, akkor mindenképpen az esküvő előtt kell megejteni a fotózást, de mondtam neki, hogy azt neeeeeeeeeeem... 7 hónapig, tehát kicsit több mint félévig arra készültem, hogy majd úgy vonulok oltár elé, hogy a vőlegénnyel csak a templomban találkozunk. Nem előtte, csak ott. Minden így lett leszervezve, minden így lett lebeszélve, minden így lett elintézve, erre az esküvő előtt másfél héttel közlik velem, hogy eső esetén mindenképpen az esküvő előtt lesz a beállított fotózás... hát nem. Ilyet nem játszunk. Persze nekem már az is nagyon furcsa volt, hogy ne is találkozzunk, mert nem kell, meg hát megbeszélni sem kell, majd kialakul, csak mondjuk meg, mikor hová menjenek és ennyi, hát ez milyen hozzáállás már?! Mindegy, biztosan csak én spirázom túl a dolgot, de nekem ez eléggé fura, főleg, hogy már a helyszín sem az, amit beírtunk anno 7 hónapja, ezt is mondtam, de rá se kérdeztek, hová kellene menni... nagyon izgulok, be kell vallanom, mi fog ebből kisülni, egyelőre nagyon bízom benne, hogy pozitívan csalódok majd :)
A hétvégén meg KELL rendelni a sütit, remélem, nem lesz késő, valahogy oda is ki kellene jutni, mert le kell előlegezni a cuccost. Meg ugye az italokat is el kell hozni... Persze nekem még mindig egyetlen hatalmas nagy problémám van: honnan lesz fehér harisnyám?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése