És ha már ennyire ráérek...

Többeknek tettem ígéretet a gyakoribb blogolásra... szóval újra itt vagyok :D

Tegnap volt egy igazi agymenésem, az a mindent elsöprő, és arra jutottam, milyen kár, hogy az okos telefonok nem olyan okosak, mint amilyen okosak akár lehetnének is. Persze nekem több eszem van szerencsére, és beállítottam a blogot úgy, hogy fogadja az e-mailjeimet, és beteszi bejegyzésnek, de egyszerűen olyan bonyolult a cím, hogy képtelen vagyok megjegyezni, emellett pedig még sose próbáltam... na, egyszer majd szerét ejtem, kíváncsi vagyok (ez amúgy látszik is, mert gyűlnek a szarkalábaim... bár lehet csak mióta újra dolgozom, kicsit kimerültebb vagyok a szokottnál, de már csak egy hét és suli és utolsó alkalom és utána már csak vizsgák és vége és éljen!!!!!!!!! ) Na de a lényeg, hogy szóval tegnap fenomenális gondolataim támadtak, és hiába voltam felfegyverkezve a technikai eszközök igazi garmadájával, sajnos meg voltam lőve teljesen. Első gondolom, hogy a telemen van net, majd bloggerbe beírom a gondolataimat. Igen ám, de akár milyen okos a telefonom, sajna a blogger azon sem tölt be (már ingyenes blogalkalmazás meg egyszerűen kikészít, valahogy nem találom a helyem bennük...) Na, akkor majd írok mailt, de ugye fent már taglaltam a problémát, miszerint annyira meg én nem vagyok okos, hogy meg tudjam jegyezni a mail címét a blognak... akkor írjam le füzetbe? De a busz rázkódik is, meg kinek lesz azt utána kedve begépelni??? hát így veszett el a végítélet napja, a szabadság szobor, a szememet homályosító homok és a hétfő esti vacsora vadászat elmés, vicces, szépirodalmi kis meséje, pont mintha a vincellérek söpörték volna szőnyeg alá...