Nem vesztem el... teljesen. A napjaim egybefolynak, de segond, mert így majd különösebb kellemesség nélkül fog érni, hogy rámtört a suli újra :D Jövő szerdától iskola, ha nem jönnék utána, meghaltam :D na jó, csak nem, meg ugye utána vége a félévnek, már csak vizsgázni kell...
Mostanában csodás dolgokat tapasztalok. A minap láttam egy vörös cicát nyakörvvel, utána a hozzá tartozó hirdetést, és délelőtt felhívtam a gazdit, hogy láttam a cicát. Annyira embert örülni én még nem hallottam :) Feldobta az egész napomat.
Aztán ma megszólított egy idős néni, amíg vártam a vonatot. Mivel késett is a vonat, meg minden, elkezdtünk beszélgetni. Vagyis én csak néha vetettem közbe dolgokat, ő meg csak mesélt, csak mesélt... jó volt hallgatni :) Utána megadta a telefonszámát, hogy hívjam már fel, legyek olyan kedves, mi lett a kisbabánk, kisfiú vagy kislány :) Nem tudtam hová lenni a csodálkozástól, hogy ilyen még van, hogy az emberek ilyen közvetlenek egymással, nem csak bámulnak ki a fejükből bedugott füllel, elzárva magukat hermetikusan a külvilágtól. Szerintem ilyen lehetett valamikor régen is. Jó világ lehetett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése