Drága bliccelés

Ma hajnalban vettem észre, h lejárt a bérletem. Na jó, szerencsére nem kerültem abba a módfelett kellemetlen helyzetbe, h észre kelljen vennem, egyszerűen csak eszembe jutott. Na oké, de mindez 4:56kor, tulajdonképpen 8 perccel a buszom indulása előtt eléggé kellemetlen tud lenni, mit ne mondjak. Kezdődött az "Akkor most mi legyen?", mert ugye dolgozni menni kell, eléggé sánta kifogás, hogy lejárt a bérletem és nem tudok bejönni. Így hát felszálltam a buszra, miért is ne, úgyse jár ellenőr. Persze, hogy nem, kivéve ha hétfőt ír a naptár, így túl messzire nem jutottam, de öröm az ürömben, mégis eléggé messzire. Bogdáni úton van jegypénztár is, 206os busz is, szóval egészen jól jártam. A gond csak ott kezdődött, hogy bérletpénztár nem volt. Az 6kor nyit. Aki korábban akar bérletet venni, az így járt, menjen jeggyel... Végül a nyugatinál, mikor megláttam a kiegészítő vonatjegy árát és levert a víz, úgy döntöttem, veszek inkább mégis bérletet, mert ez nagyon drága bérlet lenne, és hát nálam csak párolt rizs van, tehát még némi értelmes táplálékot is szerezni kellene... 6 után!!! nyitották ki a pénztárat, a néni persze nem sietett... megszámolta kényelmesen a visszajárókat, megírta még kényelmesebben az ÁFÁs számlákat. De végül sikerült elérnem a vonatot! Nem volt könnyű, de beértem. Megküzdöttem érte...