Hogy miért vitt rá a lélek nem tudom, valami azt súgta, jó lesz, hát vettem szőrtelenítő krémet tegnap. Már eleve az elém táruló választéktól jojózott a szemem, amikor azonban megláttam az árukat, csillagokat is láttam, de sebaj, engem semmi nem tántoríthat el! Hát bőszen levettem egy "saját márkát" (mivel az volt a legolcsóbb), és elégedetten csattogtam a pénztárhoz :)
Otthon alig vártam, hogy kipróbálhassam a csodát, amit rózsaszín tubusba csomagoltak (rózsaszín tubusba csomagolt megváltás). Persze elolvastam a használati utasítást, hát már eleve az elborzasztott, de végül is emelt fővel néztem a kihívás elé.
Azt írta, a mellékelt spatulával vigyük fel a krémet, majd azzal is húzzuk le. Így is tettem, majd kivártam a 10 percet. Aztán a negyed órát. Aztán még többet, de a várt hatás csak nem jött. Biztosan nem jól csináltam valamit, gondoltam, így hát fogtam magam és spatula nélkül, kézzel vastagon bekentem a lábam. Újabb negyed óra várakozás.
Na ekkor persze már csípett, viszketett, égett, szúrt, megváltás volt leszedni, de csak a krém jött le, a szőr nagy része ott maradt. Életem szerelme ekkor már sokadjára mulatott nagyon jót rajtam (be kell vallanom, megértem), de én nem adtam fel ekkor sem! Még a combomat lekentem, hátha... A 10 perc, amíg várakoztam arra tökéletesen elég volt, hogy átgondoljam, érdemes-e borotvával leszednem a krémet. Végül nem akartam illúzió romboló lenni. Miután letelt a 10 perc, felkentem még egy réteget és vártam még 5 percig. Amikor már kellően viszketett, dörzsi szivaccsal lemostam (a spatulából addigra már bőven sok lett). Ezt követően megborotválkoztam. (Volt mit...) Majd folyamatosan vakarózva megtörölköztem és végig az a mondta csengett a fülemben: "Minek használ vegyszert az, aki nem bírja..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése